GenExpert

Szeretjük az igazságot...

Igazságügyi genetikai vizsgálatok emberi eredetű biológiai anyagokból és anyagmaradványokból - személyazonosítás, apaság vizsgálat, családfa kutatás

Napjainkban potenciálisan bármilyen foglalkozás, bármilyen hivatás vagy akár művészet szerephez juthat a törvényszéki arénában. Sherlock Holmes régi axiómáját, miszerint „the little things are infinitely the most important”, egy valóban kicsi dolog, a DNS molekula váltotta valóra. A DNS vizsgálatokon alapuló eredmények szinte minden ország joggyakorlatában az egyik legfontosabb bizonyítéknak számítanak, kivitelezésükhöz – amint azt az elnevezés is takarja – sejtmagi- és/vagy mitokondriális eredetű DNS szükséges, ami kevésbé összetett vagy éppenséggel igen bonyolult eljárások segítségével szinte bármilyen biológiai anyagból és anyagmaradványból kinyerhető. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a legkiválóbb szakértői vizsgálat eredménye sem lehet hasznos és érdemi bizonyíték, ha a mintabiztosítás körülményei elégtelenek voltak, vagy a minta jogállása tisztázatlan, így a későbbi eljárásban igazságügyi szakértői véleményhez nem, vagy csak korlátozottan felhasználható.

Sejtmagi, autoszómás vizsgálatok

A vizsgálatok kivitelezéséhez csak olyan biológiai anyag és anyagmaradvány használható fel, mely többé-kevésbé ép sejtmagokkal rendelkezik (rendelkezett). A molekuláris genetika rendkívül dinamikus fejlődés mellett jelenleg a sejtmagi DNS-ből változó hosszúságú, a testi kromoszómákon (1. kép) vagy a nemi kromoszómákon (2. kép) lokalizált szakaszok meghatározása jellemző, melyek származás, leszármazás és rokonság tekintetében egyaránt véleményezhetők.
(1. kép)
 


(2. kép)


 
Személy azonosságának megállapítása, valószínűsítése

A vizsgálatok olyan testi kromoszómákon elhelyezkedő, úgynevezett polimorf (sokalakú), variábilis markereken alapulnak, melyek az egyénekben fizikai hosszukban is eltérnek. Összességükben az adott személyre jellemzőek, amit statisztikai valószínűség kalkulálásával lehet számszerűsíteni. A napjainkban általánosan alkalmazott marker-együttesek gyakorlatilag a „bizonyossággal határos valószínűség” kategóriáját jelentik.

Rokonsági vizsgálat, apaság megállapítása, apai rokonsági vonal megállapítása

A vizsgálatok olyan testi vagy nemi-kromoszómákon (Y, esetenként X) elhelyezkedő, úgynevezett polimorf (sokalakú), variábilis markereken alapulnak, melyek az egyénekben fizikai hosszukban is eltérnek. Tekintettel az ivaros szaporodás mikéntjére, bizonyos tulajdonságok szülői eredetre történő visszavezethetősége laikus szemmel is egyértelmű lehet, (az Y-kromoszómán lokalizált „leszármazási” markerek generációról generációra, apáról fiúra, egyenes ágon öröklődnek), azonban a statisztikai valószínűség számszerűsített eredménye a vizsgálatba bevont személyek számától függő. (Vitatott szülőség vizsgálatához ezért a lehetőségekhez mérten minden érintett fél mintájának vizsgálata ajánlott.)

Mitokondriális vizsgálatok – sejtmagi DNS-t nem tartalmazó anyagokból (pl. kihullott hajszál)

A vizsgálatok kivitelezéséhez csak olyan biológiai anyag és anyagmaradvány használható fel, mely többé-kevésbé ép mitokondriumokkal rendelkezik (rendelkezett). Ezek a sejtmagi DNS vizsgálatra megfelelő anyagok mellett olyan anyagmaradványok vizsgálatát is lehetővé teszik, melyek „hétköznapi szemmel” szinte érzékelhetetlenek. A rendkívüli érzékenység azonban könnyen felülszennyezhető, ami az eredeti genetikai jellemzők kimutathatatlanságához vezethet, így a sikeres vizsgálatot korlátozza. Jelenleg a mitokondriális DNS-ből változó szekvenciájú szakaszok (3. kép) meghatározása jellemző.


(3. kép)
 



Anyai leszármazási vonal azonosságának megállapítása, rokonság megállapítása

A mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik, a vizsgálat tárgyát képező, hipervariábilis szekvenciájú szakaszok, mint „leszármazási” markerek generációról generációra, anyáról gyermekre (az utód nemétől függetlenül), egyenes ágon öröklődnek át, így az „anyai vonal” azonossága illetve különbsége állapítható meg. Az azonosság statisztikai valószínűségének számszerűsített eredménye ezért alacsonyabb valószínűséget reprezentál, mint a sejtmagi markereké.