GenExpert

Szeretjük az igazságot...

 Szakterület, gyakori kérdések


Az igazságügyi genetika szakterülete a molekuláris genetika természettudományos eszköztárát, módszereit használja fel a jogalkalmazói, törvényszéki gyakorlatban felmerülő kérdések megválaszolásához, és napjainkra szinte minden országban az igazságszolgáltatás részévé vált. Szakterületi előzményei az igazságügyi szerológia és hemogenetika, melyekkel a XX. században megkezdődött a genetikailag meghatározott polimorfizmusok (sokalakúságok) vizsgálata. Az igazságügyi genetikát kihívásai, probléma felvetései, módszertani és technikai fejlesztései, eredményei egyaránt kapcsolják a genetikához és a jogalkalmazáshoz, ugyanakkor nem tekinthető csupán a két alkotórész egyszerű összegződéseként. Számos vonatkozásában képes kiszélesíteni a jogesetek során felmerülő bizonyítás lehetőségét, de például bűncselekmények felderítésénél illetve családfa kutatásnál (nem kizárólag emberek esetében) is sikeresen alkalmazható. Az igazságügyi genetika elnevezéséből fakadóan plurális jogkörnyezetet  igényel, jogrendszer hiányában – nincs funkciója.
A törvényszéki szakértésben kritikus annak megértése, hogy a megválaszolandó kérdések a jogalkalmazó (kirendelő, megbízó) által közvetlenül megfogalmazott kérdések. A kérdéseket elsődlegesen az egyedi esetek speciális körülményei határozzák meg, de a vizsgáló (érdeklődő) képzettsége, ismerete és tapasztalata is befolyásoló tényező lehet. Ezeket kérdéseket a szakértőnek le kell fordítania tudományos kérdésekre, mintegy kódolva azokat, majd a vizsgálat eredményei alapján levont következtetéseit – a kérdést feltevő számára megérthető módon – dekódolnia kell. Mivel a megfelelő szakértői vizsgálati stratégia és módszer megtervezése illetve kiválasztása függ a kiindulási feltételezésektől és feltételektől, a szakértői vizsgálat szükség esetén előzményi adatokat és információt igényelhet.


Általánosságban az igazságügyi genetika fő feladata

- a rendkívüli halálok genetikai okainak tisztázása, melyek során molekuláris patológiai és farmakogenetikai azonosítási szakkérdésekben,
- annak a megállapítása, hogy a jelentőséggel bíró, különböző biológiai eredetű nyom (ebben az értelemben „nyomnak” tekinthetjük a leszármazás-megállapításánál az utódot is) köthető-e az élőlények adott fajához, egyedéhez, melynek során azonosítási, azonosság megállapítási és leszármazási, szakkérdésekben adható válasz (31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet).


Tekintettel  a vizsgálandó biológiai eredetű nyom lehetséges genetikai tulajdonságaira, az elvégzendő igazságügyi genetikai vizsgálatok tárgyát egyszerű, összetett és komplex genetikai jellegek jelentik, melyek a nem emberi eredetű biológiai anyagokra is kiterjedhetnek.

Az igazságügyi állatgenetika az igazságügyi genetika szakterületén belül az állati eredetű biológiai nyomok vizsgálataazonosítása, azonosságának, leszármazásának megállapítása. Jogkövetkezményekkel járó eseményekben ugyanis a különféle kedvenc- és háziállatok gyakran közvetlen (pl. elkövető vagy sértett) illetve közvetett módon  (valamilyen formában az egyed, esetleg annak valamilyen biológiai anyaga)  kapcsolatba hozhatók a cselekménnyel. Ezek mellett a tenyésztési vonalak szakmai és igazoló szempontú ellenőrzése is gyakori feladat.

Az igazságügyi vadvilág genetika az igazságügyi DNS vizsgálatok viszonylag új, az állatok fentebb említett - ”hagyományos” bűnügyi érintettségén és kitettségén túllépve - a vad fauna és flóra területét célozza meg. A veszélyeztetett vagy gazdaságilag értékesíthető fajok orvvadászata, kitermelése, kereskedelme napjainkban már globális probléma. A bűnszövetkezeti formában elkövetett cselekmények rendkívüli jövedelmezőségük és alacsony büntetési kockázatuk miatt a megakadályozásukat célzó törekvések ellenére is virágzó illegális üzletágak. Figyelembe véve a faunát és flórát jelentő genetikai sokszínűséget, a DNS univerzalitása mellett is folyamatos fejlesztések szükségesek a felmerülő kérdések megválaszolásához. Habár a vadvilág védelmével kapcsolatos jogszabályi környezet országonként meglehetősen változatos, fejlesztéseinknek köszönhetően a vadvilágigazságügyi DNS vizsgálata Magyarországon is egyre hatékonyabb módon járul hozzá az eseti (pl. természetkárosítás , orvvadászat) bizonyítékok bírósági mérlegeléséhez.
Fentiekből következően az igazságügyi genetikai szakterület önmagában is rendkívül összetett, és a szakértői működés során eltérő elméleti hátteret, módszertani gyakorlatot, személyi jártasságot takarhat. Esetenként még a DNS azonosítás eredménye is vitatható (vitatott)  a bíróságokon, ami általában – úgy tűnik – nem a technológia, sokkal inkább a technológiát alkalmazó személy rátermettsége, jártassága miatt fordul elő annak kapcsán, hogy az a vizsgálatokat körültekintően és helyesen vitelezte-e ki?